Bár a választ mindenki tudja, a hidrogén, azonban az is egyértelmű, hogy pont a hidrogén az, aminek közvetlen és általános célú felhasználása például a járművek meghajtására a következő évtizedekben egyáltalán nem fog érdemben elterjedni, lévén az ehhez szükséges, a járműveket és az infrastruktúrát is érintő beruházásokat kizárólag csak a Japánnal legalább megközelítőleg egy technológiai és gazdasági szinten lévő országok tudják finanszírozni. Mindenki más számára maradnak a kompromisszumos alternatívák.
Ez különösen igaz az Európai Unióra, ahol az energiahordozókkal kapcsolatban bármilyen érdemi változtatásnak csak úgy van értelme, ha a szükséges szabványok és jogszabályok kidolgozását követően azt minden tagállam végre tudja hajtani, ami a tagállamok nagyon eltérő fejlettségi szintje miatt teljesen ellehetetleníti az ilyen jelentős forrásigényű beruházásokat.
Szerencsére a jövő tervezését megkönnyíti, hogy az elektromos autók elterjedését egyre könnyebbé teszi a gyártási költségeik folyamatos csökkenése, ezáltal pedig valójában nem a benzin és a dízel üzemanyagok tökéletes helyettesítőjét kell megtalálni, hanem azt az energiahordozót, ami az elektromos meghajtású járművek számára, legalább a személyautók esetében, hatótáv növelőként tud szolgálni, miközben mind a nemzetbiztonsági, mind a klímavédelmi célok elérését lehetővé teszi.
Miért a metanol?
Erre a célra a metanol (metil-alkohol) lehet a legjobb választás, mert a gyártása megújuló forrásokból is megoldható, és más energiahordozókhoz képest nemcsak az előállítása, hanem a tárolása is olcsó, ami utóbbi kulcsfontosságú egy olyan közlekedésben, ahol a száz kilométerre vetített költséghatékonyságot már nem literben, hanem kilowattórában számolják.
Egy olajfinomító (Forrás: Pixabay)
A metanol előnyei közé tartozik, hogy az égési sajátosságainak köszönhetően egy ilyen üzemanyagra tervezett motornak a hűtése sokkal egyszerűbbre alakítható ki, így egy elektromos meghajtású autóban egy pusztán aggregátorként szolgáló metanolmotor utólag is elhelyezhető.
Ennek érdekében az Európai Uniónak létre kellene hoznia egy új szabályozást az Unió területén értékesített tisztán elektromos autókkal kapcsolatban, ami kötelezné a gyártókat arra, hogy az autóikat eleve felkészítetté tegyék metanol üzemanyagú aggregátorok utólagos beszerelésére.
De hogyan működik?
Ezt pont úgy kellene elképzelni, mint ahogy az autógáz (LPG) használatára egy benzinüzemű autó is átalakítható például egy hengeres tartálynak a csomagtartóba való beépítésének a kíséretében, csak ebben az esetben ez az elektromos autóba beépítésre kerülő nagyméretű tartály nemcsak magát a metanolt tartalmazná, hanem a teljes aggregátort, az üzemanyagtartálytól az Otto-motoron át a generátorig.
Tehát a cél nem a jelenlegi plug-in hibridek kiváltása lenne, hanem annak lehetővé tétele, hogy azok is tisztán elektromos autót vásárolhassanak, akik aggódnak a töltési lehetőségek miatt. Így a járműtulajdonosok – amennyiben a tisztán elektromos autójuknak a használata a hétköznapokban mégis körülményesnek bizonyulna –, bármikor utólag is felszereltethetik azt egy hatótáv növelő aggregátorral, a klímasemleges metanol üzemanyag használatával továbbra is fenntartva az autó vásárlásakor kapott adó és más kedvezményeket.
Tesla Model X (kép: Adobe Stock)
Bár ez a szabályozás minden autógyártóra vonatkozna, különösen a Tesla esetében lenne kulcsfontosságú. Amennyiben a vállalat képes teljesíteni a gyártás költséghatékonyságának a drasztikus javítására tett vállalását, és az üzleti modelljében a nyereségét már ténylegesen elsősorban a szoftveres szolgáltatásokon akarja realizálni, nem pedig magán az autógyártáson, úgy a Tesla a jövőben teljesen leuralhatja az Uniós piacot is a tisztán elektromos autók tekintetében.
Ennek az Uniós szabályozásnak része lenne az aggregátor beszereléséhez szükséges rögzítő pontok kialakítás, a működéséhez szükséges légbeömlő nyílások hozzáférhetősége, a kipufogógázok elvezetési lehetősége, és az üzemanyagtöltő nyílás is a metanol tankolásához.
Mivel ez az aggregátor egy utólag beszerelhető kiegészítő eszköz lenne, ezért az elektromos autó fedélzeti számítógépéhez rácsatlakoztathatónak kell lennie, lehetővé téve az automatikus vezérlését illetve a vezető általi monitorozását. Ehhez az elektromos autók fedélzeti számítógépének vagy eleve fel kell tudniuk ismerni a csatlakoztatott aggregátort, vagy rendelkezniük kell a szoftverfrissítés lehetőségével.
Ezek az elektromos autókba utólag beszerelhető metanol üzemanyagú aggregátorok különbözőek lehetnek mind a gyártójuk, mind a méretük, mind a teljesítményűk tekintetében, azonban minden aggregátor szabványosított kialakítású lenne annak érdekében, hogy egész biztosan illeszkedjen bármelyik elektromos autónak a karosszériájához.
Mivel az egyszerű beépíthetőség megtartása egyben méretkorlátozással is jár, ezért még a legerősebb választható aggregátor teljesítménye sem lenne elegendő önmagában egy elektromos autó dinamikus mozgatásához, ugyanakkor az aggregátor jelenléte az elektromos autóval elérhető hatótávot drasztikusan megnövelheti, különösen télen, amikor az utastér fűtése rengeteg energiát elvisz, amit immár az aggregátor hűtőrendszeréből elvezetett forró levegővel lehetne biztosítani.
Az aggregátor henger alakú kialakítása nemcsak a beépíthetőséget segítené elő, de biztonságot is növelné, mivel a metanol még a bőrön át felszívódva is mérgező, így az aggregátornak egy nyomás- és értelemszerűen ütésálló zárt tartályban való elhelyezésével elkerülhető a metanollal való bármilyen érintkezés, legyen szó az autó tulajdonosáról, vagy épp az elektromos autó átvizsgálását és karbantartását végző szerviztechnikusról.
A biztonság érdekében a benzinkutakon történő tankolás sem a benzin és a dízel üzemanyagokhoz elterjedt szabvány töltőpisztolyokkal történne, hanem egy olyan, kifejezetten a metanol használatához kifejlesztendő töltőpisztollyal, aminél a töltőpisztoly a tankolás megkezdéséhez légmentesen rázár a betöltőnyílásra, megakadályozva, hogy akár csak egyetlen csepp metanol is a környezetbe jusson, akár folyékony, akár gáz halmazállapotában.
(Nyitókép illusztráció: Adobe Stock)