Erről is beszélt lapunknak Bóna Péter, a Com-Forth Kft. ügyvezetője, akit a szeptember 15-17. között zajló Smart Factory ConnAction konferencia előtt kérdeztünk innovációról, tudás alapú társadalomról és Ipar 4.0-ról.
► Idén ősszel már hetedik alkalommal várják sokszínű programmal, többek között szakértő előadásokkal, interaktív workshopokkal, panelbeszélgetésekkel, exkluzív networking lehetőségekkel, és gyárlátogatással a hazai ipari informatikai piac szereplőit az ágazat legrangosabb eseményére a Smart Factory ConnAction konferenciára.
Ezúttal hibrid formában, a személyes jelenlét mellett valós idejű online módon is követhetik a rendezvényt az érdeklődők. A konferenciaprogramot böngészve, idén is a legtöbb előadás valamilyen módon az Ipar 4.0-hoz kapcsolódik. De lehet még újat mondani ebben a témában?
► Valóban, évek óta szinte unalomig ismételtük a kifejezést, és ma már sokan legyintenek rá, és azt is gondolhatjuk, hogy sok újdonságot nem tudunk mondani. Ez talán így is van, így ideje a beszéd helyett inkább megmutatni az eddigi eredményeket, tapasztalatokat! Ezért a konferencia egyik fontos célja, hogy minél több olyan végfelhasználó jöjjön el, aki közvetlen tapasztalata alapján, hitelesen tudja elmondani, hogy milyen nehézségekkel szembesült egy ipar 4.0-hoz kapcsolódó projekt bevezetése során.
Arra törekedtünk, hogy ne csak felsővezetők tartsanak előadást, akik olykor nagyobb névnek számítanak vagy ismertebbek a szakmában. Inkább azokat a szakembereket hívtuk meg, akik ténylegesen részesei és felelősei voltak egy Ipar 4.0-hoz kapcsolódó rendszer bevezetésének, ezért a saját bőrükön tapasztalták egy-egy projekt nehézségeit és örömeit.
![]() |
Bóna Péter, a Com-Forth Kft. ügyvezetője
Ügyfeleink is sokszor elmondják, hogy elsősorban nem a technológia bevezetése okoz problémát. Inkább a teljes folyamat menedzselése jelenti a valódi nehézséget, amikor minden érdekelt fél szempontjait figyelembe kell venni, az operátortól a vállalati menedzsmentig és ezek alapján kialakítani a működés optimális körülményeit.
Úgy látjuk, hogy sok helyen még mindig él az a téves elképzelés, hogy az Ipar 4.0 egy informatikai projekt. Valójában annál lényegesen összetettebb, a vállalat működésének egészét érintő folyamatokról beszélhetünk. Lényegében egy szervezetfejlesztési és változásmenedzsment programról és projektek sokaságáról van szó, amelyeknek csak egy része a technológiai fejlesztés.
► A kkv-k döntéshozói a gyakorlatban mennyire értik és mozognak magabiztosan az Ipar 4.0 területén?
► Teljesen változó. Úgy látom, hogy az Ipar 4.0 bevezetésének három fő mozgatója van. Az egyik, amikor egy vállalat saját belátása alapján, továbbfejlődése érdekében kötelezi el magát az ipar 4.0 mellett. Ennek hátterében sokszor az éles versenyhelyzet áll, ami kikényszeríti a változást. Egy olyan autóipari beszállítót például, amely viszonylag könnyen lecserélhető, motiválhat az a tudat, hogy sok a versenytársa. Ezért érdeke, hogy fejlődjön, alacsony költség mellett hatékonyan termeljen, és így versenyelőnyhöz jusson. Ilyen szemléletű partnerekkel nagyon eredményesen lehet dolgozni.
A másik ösztönző, amikor a megrendelő elvárását kell a vevői auditon teljesíteni: sok esetben ilyenkor már azt is nézik, hogy milyen gyártási adatokat gyűjt a cég, és milyen digitális formában kezeli az információkat. Ilyenkor jönnek a kétségbeesett telefonok, hogy sürgősen menjünk oda, és 1-2 héten belül már gyűjtsünk is adatot a gyártósorokról. Ekkor már nehezebb a dolgunk, hiszen hiányzik a stratégiai koncepció, és leginkább csak tűzoltásról beszélünk.
Sok helyen még mindig él az a téves elképzelés, hogy az Ipar 4.0 egy informatikai projekt
A harmadik mozgatórugót a pályázatok világa jelenti. Ilyenkor csak egyetlen motiváció létezik: ez a “most vegyünk Ipar 4.0-t, bármi is legyen az”, mert van rá pályázati forrás, és arra adnak pénzt. Ez a legrosszabb verzió, mert itt is gyakran hiányzik a stratégiai koncepció, a szervezeti elkötelezettség és az üzem támogatása, inkább egyfajta pénzügyi motivációról beszélhetünk.
Összességében nagyon vegyes a kép, legyen szó globális multinacionális vállalatról vagy magyar tulajdonú kkv-ról. Talán az eddigiekből is kiderült, hogy szerintem alapvetően a motiváción múlik sok minden. Ha egy vállalkozás jól megél abból, amit éppen gyárt, akkor kevésbbé érdekelt a fejlesztésben, mint azok a cégek, akik közvetlenül érzik a piaci verseny hatását a csökkenő nyereségen, vagy akár az új versenytársak megjelenésén, akik egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a korábban biztosnak hitt piaci részesedésből.
► Meghatározható, hogy melyek azok az iparágak amelyek különösen innovatívak az Ipar 4.0 területén?
► Nem egyszerű erre a kérdésre válaszolni, mert a legtöbb iparág rendelkezik csak rá jellemző adottságokkal, előírásokkal, így nehezen mérhető össze a vállalatok digitalizációs szintje. Például a gyógyszeripart a magasfokú automatizálás jellemez, ugyanakkor az ipar 4.0 fejlesztések területén sokkal óvatosabban és nehezebben mozdultak. Egyrészt talán azért is, mert egy kifejezettem profitábilis iparágról van szó, másrészt nagyon szigorú szabályozások jellemzők az iparágra, ezért például a még mindig meghatározó papír alapú dokumentálásról nehéz átállni a digitális gyártás követelményeire.
De mostanában ezen a területen is elkezdődött a mozgolódás. Egy másik példa lehet az élelmiszeripar, ahol szintén szigorú gyártási előírásoknak kell megfelelni, és itt is egyre több digitális megoldással találkozhatunk. Ezek egyike, hogy a korábbi, szigetszerű rendszerekből egyre inkább integrált módon gyűjtenek adatot, és bővül a korszerű termelésirányítási rendszereket bevezető cégek köre. Emellett vannak olyan autóipari beszállító és más gyártó partnereink, akik már évekkel – néhányan már évtizedekkel – ezelőtt elindultak a digitális gyártás irányába.
► Egy ipari informatikai középvállalat tulajdonosi szemszögéből jelenthet-e kitörési pontot az Ipar 4.0 a hazai ipar problémáira, az alacsony termelékenységre, az innováció hiányára, a korszerűtlen termelési szerkezetre, vagy akár az oly sokszor emlegetett tudásalapú társadalom megvalósítására.
► Azt szokták mondani, hogy versenyképességi döntés kérdése, hogy valaki elindul az Ipar 4.0 felé vagy sem. Szerintem mára beigazolódott a klasszikus mondás igazsága, miszerint aki kimarad, az lemarad. Aki nem invesztál, az végérvényesen le fog maradni. Önmagában a programok és pályázatok nem segítenek. Inkább a gondolkodásmód fejlődése, az innováció iránti vágy, ami sikeressé tehet egy szervezetet, ez pedig nem pénz kérdés. Saját példánkra utalva, mi olyan fejlesztéseket csinálunk, amire a piacnak szüksége van, és nem azért mert pályázati pénzt tudunk általa szerezni.
Gyakorlatilag minden technológiai eszköz és módszer – pl. adatelemzés, mesterséges intelligencia stb. – rendelkezésre áll ahhoz, hogy egy vállalat, ha elkötelezett az innováció iránt, akkor sikereket érjen el akár a nemzetközi piacon is. De ezek csak eszközök, melyek ahhoz kellenek, hogy fejlődni tudjunk.
A tudás alapú társadalom létrehozásának szerintem egyik fontos pillére lenne, hogy a hazai nagyvállalatok hozzanak létre olyan innovációkat, amelyeket aztán belföldi vagy nemzetközi viszonylatban elkezdünk széles körben használni. A hétköznapi valóság sajnos az, hogy a multik hazai leányvállalatai szippantják fel a hazai szürkeállományt és akár magyar vagy nemzetközi projekteken dolgoznak azok a cégek, akik ezerszámra foglalkoztatnak hazai informatikusokat és mérnököket.
Ezért nehezebb helyzetben vannak azok a hazai tulajdonú vállalatoknak, akik próbálnak versenyezni a nagy multikkal. Mivel a bérekben nem tudnak versenyezni, ezért más módon kell megtartani a tehetséges szakembereket a hazai innovációk létrehozása érdekében. Ettől még a nálunk működő nemzetközi vállalatoknak is fontos, hogy hatékonyan termeljenek. Ennek tovagyűrűző hatását a magyar cégek is megérzik. Én továbbra is hiszek ebben, ezért az Ipar 4.0 számomra továbbra sem informatikai, hanem gondolkodásbeli kérdés.
► Hogyan alakulhat az Ipar 4.0 jövője?
► Az én gondolkodásomban az Ipar 4.0 a gyártás “felokosításáról” szól. Arról, hogy a rendelkezésünkre álló információtechnológiai megoldások alkalmazása révén képesek vagyunk az akár 30 éves gyártógépekről vagy gyártósorokról is adatot gyűjteni a hatékony gyártás érdekében. Mi évtizedek óta ezzel foglalkozunk. Jól tudjuk, hogy minden gép egyedi, és valamennyi helyzet speciális megoldást kíván. Ezért kulcskérdés, hogy miként lehet a leghatékonyabban megoldani az adatgyűjtést- és elemzést. De hogy mit hoz a jövő? Tulajdonképpen az a szép a diszrupcióban, hogy senki nem számít rá, és egyszer megjelenik valaki, aki felforgatja az addig ismert technológiákat…