Előfizetéses szoftverek ipari környezetben
Általános igazság, hogy az ipar nagyjából tíz évvel lemaradva és - felzárkózás tekintetében - évtizedekben mérhető átfutással követi a mainstream informatikát, ennek oka pedig a folyamatokban, azok kockázatainak és kezelésüknek sajátosságaiban, végső soron tehát az üzemviteli eltérésekben keresendő.

 

Valamikor régen...

... nagyjából a kétezres évek közepén napjaim jelentős részét töltöttem egy ma is meghatározó CAD szoftver előtt rajzolgatással, tervezéssel. Boldog "békeidők". Egy-egy új célszoftver beszerzése ekkoriban még a legtöbb – főleg KKV szektorba pozícionált – tervező/alkotóműhely esetében a DC++ valamely underground HUB-járól, vagy egy "fizetős" FTP-ről történő kalóz/tört verzió letöltését jelentette és bár minden cégnél akadt általában legalább egy "eredeti", jogtiszta verzió, ennek célja azonban elsősorban az ekkortájt idehaza igen aktívan (bár sok tekintetben vitathatóan) tevékenykedő BSA lerázása volt.

Ma, az OEM szoftverek, a hatalmas mennyiségű nyílt forráskódú és szabadon, ingyenesen hozzáférhető alkalmazás és a még szélesebb körben, online elérhető integrált szolgáltatások korában már talán magyarázatra szorul, miért volt ez így: egyrészről a ‘80-‘90 évek hagyatékaként a köztudatban még ekkor is sokan úgy gondoltak a szoftverekre, mint valami megfoghatatlan, nem tárgyiasított, materializált dologra, s ezzel annak “illegális” használatát (az eltulajdonítás a másolás miatt már végképp nem volt értelmezhető) nem is igazán realizálták. A (munka)eszköznek a számítógépet tekintették, megvették, és ezzel az informatikai beruházás ki volt pipálva.

További fontos tényező volt a szoftverek ára. Egy, a bevezetőben említett studio szoftver (ne felejtsük, hogy ekkor még a később bevezetett butított, csökkentett funkcionalitású és így olcsóbb ún. “light”, “LT” vagy “Essentials” verziók csak korlátozottan voltak elérhetőek) költsége egy kisebb szakipari vállalkozás akár fél éves adózott eredményével volt összemérhető. Ördögi kör volt ez, mert valós szankciók és közbelépések elvétve következtek be (akkor viszont jó nagy port vert körülöttük a média), így pedig, aki nem állt be ebbe a sorba, az – mivel a szoftvereinek költségét kénytelen volt beépíteni az áraiba – jelentős hátrányból indult egy-egy tender elnyerésében.

Az iménti kis időutazásra azért invitáltam az olvasót, hogy megértsük, relatív rövid időtávban milyen messziről indultunk nemhogy a tudatosan licencelt szoftverek tekintetében, de úgy általában a legálisan használt szoftverbázis fenntartásában is.

A cikk további részében szó lesz arról, hogy:

  • A szoftverek esetében is a szolgáltatásban és a bérleti konstrukcióban van a jövő
  • Mi a jó az előfizetésben?
  • Mit akar az ipar…?

 Érdekel, elolvasom

 

| Forrás: Com-Forth

|Nyitókép: illusztráció, Adobe Stock

Ön hagyná, hogy az agya közvetlenül kapcsolódjon az internethez?
Vajon hogyan vélekednek a mesterséges intelligenciáról a magyarok? Mennyire nyitottak arra, hogy személyes adataikat megosszák az MI-alapú szolgáltatásokkal? Elképzelhetőnek tartják-e egy másik bolygó kolonizálását? A legfrissebb nemzetközi reprezentatív kutatás eredményei most választ adnak ezekre a kérdésekre.
A digitális eszközök nem helyettesítik a személyes kapcsolatokat
Amennyiben munka közben szakmai segítségre van szükség, akkor elsősorban kollégáikra támaszkodnak – többek között ez derült ki a Schneider Electric magyarországi villanyszerelők körében végzett felméréséből.
Új mérföldkő a virtuális abroncsfejlesztés folyamataiban
A DiM500 Driver-in-the-Loop (DiL) szimulátor - amelyet a Bridgestone római fejlesztési központjába telepítettek - lehetővé teszi, hogy a vállalat abroncsainak teljesítményét teljes mértékben virtuális környezetben értékelje.
Önfejlesztő digitális munkatárs – szintet lépett az AI
Egyetlen hétvége alatt született és az OpenAI azonnal versenybe szállt érte. Az OpenClaw története egyben világos jelzés arról, merre tart a mesterséges intelligencia.
Ahol a búza lisztté és adattá is válik: így digitalizál a hazai malomipar
A gabona szépen csendben egy minőségi digitalizált iparággá vált Magyarországon, de a folyamat csak akkor működik, ha a hálózat is bírja az iramot. Amikor a naponta közel ezer tonna feldolgozott alapanyag útját vizsgáljuk a gabonatárolótól a csomagolásba kerülő lisztig, már nem elegendő a szállítóleveleket követni.