Bevállalós vállalatok
Noha más nehézségekkel néznek szembe, a hazai nagy- és középvállalatok nincsenek jelentősen elmaradva modernizáció terén a nyugat-európai cégektől.

 

A Siemens megbízásából a digitalizációs trendekről nemrégiben végzett hazai kutatás eredményeiről a GKI Digital gazdaságkutató csoport vezetői, Tímár Szabolcs és Madar Norbert számoltak be.

 A 200 hazai közép- és nagyvállalatnál – a Siemens megbízásából – gyűjtött tapasztalatból le lehet szűrni messzemenő következtetéseket a magyarországi digitalizációs tendenciákról?

– A teljes ipari környezetre vonatkozóan nem, erről nem szólt a GKI felmérése. Már a digitalizáció fontosságát felismerő közép- és nagyvállalatok körében is nagyon nagy különbségek vannak a magyarországi piacon.

 Arról azért születtek egyértelmű adatok, hogyan állnak a magyar cégek a nemzetközi mezőnyben?

– A hazai és a külföldi vállalatok között szerintünk nincs igazán jelentős különbség: a piaci szereplők minden országban egyaránt látják, hogy a jövő a digitalizációé. Más kérdés, hogy míg Magyarországon az összes vállalatnak alig több, mint egy százaléka nagy- és középvállalat, Németországban tekintélyesebb létszámmal képviseltetik magukat a hasonló méretű cégek. Emiatt az összkép a Lajtán túl pozitívabb, de a digitalizációs tendenciák ott is a szóban forgó cégek körében jelentősek. Ha valaki mindenképpen párhuzamot szeretne vonni, a nyugat-európai és a magyarországi cégek között leginkább a kihívások és az akadályok területén jelentkezik különbség. Miközben itthon legtöbbször a pénz a legfőbb akadály, addig Németországban, noha a beruházások mértéke ott is megterhelő, a hagyományosan erős szakszervezeti kultúra lassítja a modernizációt.

 A főként a munkahelyekért kardoskodó szakszervezetek a hazai piacon nem jelentenek komoly akadályt?

– Fontos leszögezni, hogy a vállalatok a mítoszokkal ellentétben – legalábbis egyelőre – nemigen tudnak bérköltséget spórolni a digitalizációval. Még ha a nagyobb mértékű „okosítás” együtt is jár(hat) például kétkezi munkások elbocsátásával, az okosrendszerek működtetéséhez a cégeknek rendre informatikusokat, elemzőket, rendszermérnököket kell felvenniük. A munkásokénál jóval magasabb fizetésért.

 

A GKI Digital gazdaságkutató csoport vezetői, Tímár Szabolcs és Madar Norbert

 

Magyarországon a szakszervezetek befolyása legfeljebb a vasúti ágazatban jelentős, utóbbi ugyanakkor nem piaci alapokon, hanem főként állami szabályozás (és politikai akarat) mentén működik. Digitalizáció szempontjából az is nyom a latban, hogy Németországhoz képest itthon nincs annyi kötöttpályás közlekedést működtető nagyváros. Mindennek ellenére amúgy a vasúti ágazatban már így is szép számmal vannak digitális megoldások. Igaz, nem olyan látványosak és közérthetőek, mint mondjuk a vezető nélküli mozdonyok. Ezek kapcsán a szakszervezetek ellenállása azért sem jelentős, mert a főként a nagyobb biztonságot és a hatékonyabb irányítást célzó megoldások nemigen váltanak ki emberi munkaerőt.

 Az állami szféra eszerint nincs elmaradva „okosítás” terén?

– Az előrelépés az állami cégeknél sem kisebb, mint a versenyszférában. Minderre jó példa lehet az önműködő M4-es metró, a BKK-futár vagy a Bubi néven ismert közbringarendszer is. Más kérdés, hogy az állami vállalatok és a versenyszféra szereplői más érdekek mentén, különböző forrásokból gazdálkodnak. Egy közkórház például többnyire akkor vesz modern – és rendkívül drága – új gépeket, ha közpénzhez jut, míg a magánkórházaknak muszáj beruházni, ha versenyben akarnak maradni.

 A kutatásból kiderül egyáltalán, hogy mely iparágban a legmotiváltabbak a magyar piaci szereplők?

– Azokban a szektorokban fordítanak a legtöbbet digitalizációra, ahol a hatékonyságot és a bevételarányos profitot egyaránt növelni lehet. Ez praktikusan a bármilyen gyártósort üzemeltető cégeket jelenti. Emellett kiemelt figyelmet fordít az „okosításra” az energiaszektor, mert a digitalizáció segítségével minimálisra lehet csökkenteni a biztonsági kockázatokat. Végül, de korántsem utolsósorban az orvosi diagnosztikai eszközöket használók, elsősorban az egészségügyi magánintézmények elkötelezettek a modernizálás iránt. A magyarországi helyzetet jól jellemzi, hogy a kutatásunkban esetenként még azt is nehéz volt kideríteni, az adott vállalatnál ki illetékes a témában. A hazai cégeknél egyelőre legfeljebb elvétve akad digitalizációért felelős szakember.

 Ebből következik esetleg, hogy míg a digitalizáció az egyik cégnél – kis túlzással – az internetre csatlakozást jelenti, addig a másiknál a teljes robotizálást, netán „big data” elemzést?

– Ilyen szélsőséges különbségek azért nem nagyon vannak, az igazság valahol félúton található. Az ipari szereplők egyértelműen azt célozzák, hogy minél több munkafolyamat automatizált legyen. Magyarországon ugyanakkor nem igazán éri meg a gyártósor teljes digitalizálása, mert relatíve olcsó a munkaerő. Így például a teljes robotizálásra még azok a vállalatok sem feltétlenül áldoznak annyit, amelyeknek mondjuk a németországi anyavállalatuknál, a drága munkaerő mellett a teljes automatizálás az érdeke. Ennek nemcsak a bérköltségekben jelentkező különbség az oka, hanem az is, hogy a meglévő gyártósorokat nemigen éri meg digitalizálni.

 

A Siemens-ügyfelek elkötelezettebbek a digitalizáció iránt

 

Némiképp paradox módon költséghatékonyabb teljesen újakat telepíteni. Az azonban korántsem mellékes, hogy egy efféle jelentős beruházás mennyi idő alatt térül meg. Ez magyarázhatja, hogy Magyarországon hamarabb digitalizálnak azokon a területeken, amelyek nem illeszkednek a vállalat fő profiljába. Az adminisztráció, bérszámfejtés, számlázás, készletkezelés területéről felszabaduló emberi kapacitást ezek után a cég fő – profittermelő – tevékenysége szolgálatába tudják állítani.

 Mennyire utópia ma Magyarországon a „big data” kezelés vagy a távvezérelt gyártás?

– A „big data” elemzés egyelőre azért sem életszerű, mert a meglévő munkaerő nem tudna mit kezdeni az irgalmatlan mennyiségű adathalmazzal. Utóbbit nem tudják kezelni, a feldolgozás hiányában pedig az adatok sokasága semmilyen hasznot nem hajt. A túlvezéreltség, túlszabályozottság ekképp akár hátrányos is lehet. A digitalizáció kulcsa épp az, hogy a látszólag egyszerű egyedi megoldások később, az ipari kultúra fejlődésével mind csatlakoztathatók lesznek egy központi vállalatirányítási „okosrendszerbe”.

 A felmérést megrendelő Siemens vonzáskörébe tartozó cégek jobban teljesítettek digitalizálás terén, mint a magyar átlag. A félpontnyi előny mit jelent a gyakorlatban?

– A hazai nagy- és középvállalatok az iskolai osztályzatokhoz hasonló ötpontos skálán átlagosan 3,5 pontot teljesítettek, míg a Siemens ügyfelei 4-esre „vizsgáztak”. A félpontnyi előny leginkább azt jelenti, hogy a Siemens-ügyfelek elkötelezettebbek a digitalizáció iránt. Ez elsősorban annak a következménye, hogy 3-5 évvel korábban elkezdték, mint a többiek, így jobban látják a digitalizáció jótékony hatásait, elkötelezettebbek a folytatás mellett.

 Ez a Siemens ügyfelei esetében köszönhető annak, hogy egy olyan müncheni központú vállalat megoldásai mellett köteleződtek el, amely szükségszerűen elkötelezett a Németországból induló negyedik ipari forradalom mellett?

– Nemcsak a német, hanem a francia, a brit vagy épp az amerikai központú cégeknek is csábító lehetőség, hogy az olcsó munkaerő – hosszú távon – még olcsóbb automatizálásra cserélése révén az Ázsiába áthelyezett gyártást Európába, Amerikába telepítse vissza. Igaz, ez egy elég hosszú távú cél. Addig is igaz, hogy minél több országban van egy márkának képviselete, annál inkább érdekelt abban, hogy közvetlenül a központból tudja befolyásolni, mi történik az egymástól távol eső telephelyeken. A fejlődésre még a versenyszférában is kihat a politikai környezet is: az amerikai elnökválasztás meglepetésszerű eredménye erősítheti az ipar digitális forradalmát.

Kizárólag e-mobilitással foglalkozik a Schaeffler új szombathelyi gyára
Az új üzemben 15 ezer négyzetméteren folyik az elektromosmotor-alkatrészek- és rendszerek fenntartható gyártása.
A cégek többsége nehezen állna talpra egy kibertámadás után
A zsarolóvírusok jelentette állandó fenyegetés, valamint a feltörekvő technológiák, például a felhőalapú alkalmazások, a Kubernetes-tárolók és a mesterséges intelligencia használata számos adatvédelmi kihívást állít a vállalkozások elé.
Zöldülés előtt a világháló
A környezeti terhelés csökkentését célzó intézkedések a gazdaság és a mindennapi élet legtöbb területén állandó témává váltak az elmúlt években. 2025-re az informatikai szektor számára is a fenntarthatóság kérdésköre lesz az egyik legfontosabb prioritás.
Jövőorientált energetikai automatizáció
Az alacsony szén-dioxid kibocsátású energiatermelésre történő átállás nagy kihívások elé állítja az energiaipart: a célok eléréséhez nem lesz elegendő az erőművek és alállomások automatizálása és folyamatos felügyelete.
A beléptetőkártyás munkaidő-nyilvántartás adatvédelmi alapszabályai
A COVID-19 jelentős változást hozott az irodahasználati szokásokban, melynek következtében hosszabb távon az úgynevezett hibrid munkavégzés hódíthat teret. De felmerülhet a kérdés, hogy miként tartható be, hogyan ellenőrizhető az irodai jelenlét egy ilyen rendszerben.