Az ötlettől a tömeggyártásig
Ahhoz, hogy egy több éven keresztül tartó kutatás-fejlesztési projekt ne a források „elégetéséről”, hanem a nemzetközi piacon is értékesíthető termék megalkotásáról szóljon, számos tényezőt szem előtt kell tartani – mondja dr. Molnár Péter, az evopro Holding busz és kompozitok üzletágának alelnöke.

 

Magyarország az elmúlt években jelentős lemaradást hozott be, és sokat fektetett kutatás-fejlesztésbe, innovációs teljesítményével azonban alig jutott feljebb az EU-s országok ranglistáján: 2016-ban 21. helyével a „visszafogott innovátorok” kategóriájába került. Pedig a korábbi éveket jellemző forráshiányos időszak eltűnni látszik: a 2014–2020 közötti periódusban rendelkezésre álló 750 milliárd forint társfinanszírozott európai uniós forrás mellett 2017-ben előreláthatólag közel 83 milliárd forint lesz elérhető a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból a kutatás-fejlesztés és innováció támogatására.

A hazai és régiós kutatás-fejlesztés helyzetét évről évre elemző Deloitte nemzetközi tanácsadó cég közelmúltban, immár hatodik alkalommal közzétett jelentése szerint nő ugyan a hazai innovatív vállalkozások száma, a valóságban a magyar cégek nem feltétlenül tülekednek az uniós pénzekért. Pedig a felmérés szerint az elmúlt három évhez képest tavaly arányaiban is nagyobb százalékot mutat azoknak a vállalatoknak a száma, akik a következő 1-2 évben a kutatás-fejlesztési ráfordítások növekedését várják, mint ahány válaszadó a k+f költések szinten tartását tervezi.

Díjazzák az együttműködést

A Deloitte szerint itthon a nagyvállalatok költik arányosan a legtöbbet k+f-re; számos cég menedzsmentjében ráadásul erős a törekvés, hogy döntési pozícióba kerülve korábbi alma materüket is bevonják egy-egy innovációs projektbe. Ezeknek az együttműködéseknek az értéke abban rejlik, hogy kiemelkedő tudású kutatókat, fejlesztőket foglalkoztatnak, számos feladathoz vesznek igénybe egyetemi tanszékeket, laborokat, és egyre hangsúlyosabb szerepet töltenek be a hazai innovációs ökoszisztéma fejlődésében. Azonban a tapasztalatok szerint a kölcsönös előnyöket ígérő együttműködések gyakran tévútra vezetnek, a vállalatok ugyanis előszeretettel kötnek oktatási intézményekkel a támogatások elnyerése érdekében olyan együttműködéseket, amelyek piaci körülmények között sokszor teljesen életképtelenek lennének.

Miközben az egyetemeket még nem túl kifizetődő körülmények között is szívesen választják partnernek, más vállalatokkal szemben – a Deloitte felmérése alapján – a pályázni kívánó cégek még az átmeneti baráti viszonytól is ódzkodnak. A válaszadók több mint négyötöde csak akkor működik együtt külső vállalkozásokkal, ha az kifejezetten szükséges a k+f projekt megvalósításához, pedig egyre nagyobb az olyan kiírásoknak az aránya, ahol a kooperáció a sikeres pályázás előfeltétele. A legnagyobb hazai cégek innovációs kedve mindezzel együtt mégis megközelíti a nagyvállalatok Európai Unióban mért átlagát.

Egyértelmű célkitűzések

A legutóbbi ciklushoz képest jelentősen megnövelt támogatási összeg mellett a kis- és középvállalatok számára nem a források elérhetősége, sokkal inkább a projektek sikeressé és anyagilag kifizetődővé tétele a legnagyobb kihívás. – Ahhoz, hogy egy több éven keresztül tartó kutatás-fejlesztési projekt ne a források „elégetéséről”, hanem a nemzetközi piacon is értékesíthető termék vagy technológia megalkotásáról szóljon, számos tényezőt szem előtt kell tartani – mondja dr. Molnár Péter, az evopro Holding busz és kompozitok üzletágának alelnöke.

 

Molnár Péter: Számunkra az eredményt az jelenti, ha olyan működő gyártási folyamatot tudunk például az autóipari gyártóknak kínálni, melyekkel a kompozitokat a személygépjárművek teherviselő, strukturális elemeiként tudják felhasználni

 

A németországi és oroszországi kutatási és vállalatvezetési tapasztalatokkal rendelkező szakember szerint a sikeres projekt alapfeltétele, hogy az innovációs képesség a vállalati kultúra meghatározó eleme legyen, amely egyaránt jellemző a fejlesztéssel foglalkozó mérnökre és a kulcspozícióban lévő vállalatvezetőre. Ennek kialakítása nem kis feladat, de minden cég számára elengedhetetlen, ha a siker reményében akarja felvenni a versenyt. – Emellett az sem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy miként kell menedzselni akár egy többszereplős konzorcium munkáját is az ötlettől a piacképes termékig – teszi hozzá a szakember.

Ennek lehet jó példája az a közelmúltban – a Magyar Tudományos Akadémia, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az evopro és az eCon Engineering részvételével – alakult projekt, amely egy pályázat nyerteseként magas minőségű, teherviselő, járműipari kompozit szerkezeti elemek és azok rövid ciklusidejű gyártásának kutatás-fejlesztését kezdheti meg hamarosan.

– Az evopro vezetésével létrejött konzorcium arra vállalkozik, hogy a rendelkezésére álló három év alatt a mintegy 1,8 milliárd forintos projektköltségvetésből egy olyan, ipar 4.0-s gyártócellát fejleszt, amely képes lesz rendkívül rövid idő alatt egy teljes gyártási folyamatba integrálva kompozit alkatrészeket előállítani.

 


Bizonyos szempontból még kevéssé ismert területen kezdjük meg a kutatás-fejlesztést annak ellenére, hogy a célunk nem alapvetően új anyagok előállítása.


 

A problémák érzékeltetésére talán jellemző, hogy míg egy fémvázas autó törésmechanikáját a valósággal egyező módon, szinte milliméteres pontossággal tudjuk szimulálni, addig a polimer kompozitokkal kapcsolatos mechanikai, anyagtudományi ismereteink lényegesen elmaradnak ettől a szinttől. Némi bizakodásra ad okot, hogy versenytársaink hasonlóan hiányos információkkal rendelkeznek e téren, így azt mondhatjuk, hogy egyenlő esélyekkel indulhatunk ebben a versenyben. Mellettünk szól, hogy komoly tapasztalatokkal rendelkezünk a gyártásautomatizálás, automatizált hegesztés és szerelés területén, de ismerjük a kompozitgyártási eljárásokat és az azokhoz szükséges, úgynevezett pre-forming technológia lépéseit is. Tisztában vagyunk képességeinkkel, és ez nagyon fontos, a határainkkal is – vázolja a nehézségeket Molnár Péter.

 

 

– Szerencsére sikerült olyan hazai partnereket megnyernünk, akik a hiányzó kompetenciáinkat nemcsak egyszerűen pótolják, hanem szakterületük nemzetközi szinten is elismert szakembereiként alapvetően hozzájárulnak a projekt sikeréhez. Így a fejlesztéshez kapcsolódó végeselemes modellezést, a kompozitok mechanikájával kapcsolatos számítási és speciális méretezési metódusok kidolgozását, a kompozitok (lemez, szendvics, inzertált fém erőátviteli elemek stb.) merevségének és tönkremeneteli kritériumának meghatározását, valamint a kompozitrétegek közt fellépő kohéziós erők pontosabb definiálását az eCon Engineering mérnökei végzik. Az MTA Polimer Kémiai Kutatócsoportja és a Műegyetem Polimer Technológia Tanszéke az anyagvizsgálatokhoz kapcsolódó feladatokat látja el, és a tanszék akkreditált laborja felel a legfontosabb mérések elvégzéséért is.

A kutatók már elkezdték a vonatkozó szakirodalom és a kapcsolódó nemzetközi szabadalmi megoldások feldolgozását és egyes anyagok tesztelését. Mindkét intézményben olyan ipari tapasztalattal is rendelkező kutatók dolgoznak, akik például az adott polimerek, kompozitok fejlesztésében, előállításában, vagy például a fröccsöntés területén kiemelkedő tudással rendelkeznek. A projekt eredményességén túl már most látszik a közös munka egyik fontos hozadéka: sikerült bekapcsolni a kutatás-fejlesztés folyamatába számos hallgatót és doktoranduszt, akik közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek egy valós, piaci célokat kitűző innovációs folyamatról – mondja Molnár Péter.

Üzlet lesz belőle

– Persze hiába a megalapozott tudományos háttér és a kimagasló szakmai munka, ha a projekt végén csupán néhány érdekes, akár szabadalmaztatott technológiai megoldást tudunk felmutatni. Számunkra az eredményt az jelenti, ha olyan működő gyártási folyamatot, kifejlesztett receptúrát, megalapozott számítási elveket tudunk például az autóipari gyártóknak kínálni, melyekkel a kompozitokat, ezeket az elképesztően komplex anyagokat a személygépjárművek teherviselő, strukturális elemeiként tudják felhasználni. Ez csak akkor lehetséges, ha az alkatrészeket rövid ciklusidővel és költséghatékonyan lehet előállítani, ha az adott kompozit alkatrészek gyártása beilleszthető az autók egyéb alkatrészeinek gyártási folyamatába.

Például ha kompozitból szeretnénk minden mechanikai követelményt kielégítő és szép, sima motorháztetőt előállítani, akkor olyan alkatrészeket kell gyártani, melyek esetében nem kell extra festés-előkészítést beiktatni az általában alkalmazott, járműipari lakkozási eljárásokon kívül. Figyelembe véve a polimerek zsugorodását, a textilerősítő struktúrák áttűnését, nagyon nehéz olyan kompozitot létrehozni, amely megfelelő felületi minőséggel rendelkezik, de az igazi kihívást az jelenti, ha mindezt nagy sebességgel, maximum egy-két perces gyártási ciklus alatt kell elérni. Hasonló technikai kihívást jelent, hogy teherviselő alkatrészeket készítsünk kompozitokból.

 

 

Ha sorra vesszük egy nagy szériában gyártott autó alkatrészeit, számos műanyag elemet találunk, de a mai napig, a legtöbb esetben, a vázszerkezet fémből, jellemzően nagy szilárdságú acélból, esetleg alumíniumötvözetből készül. Ezek tömegének csökkentésére, például kompozitokkal való kiváltására szintén komoly piaci igény van, de ha tudunk olyan alkatrészt gyártani, ahol több funkciót integrálunk egy darabba, például egy autó ajtaja nem csak jól szigetel, szép sima, de egy ütközés esetén oldalvédelmet is nyújt, akkor már nyert ügyünk van. Persze még nagyon sok kémiai és technológiai „házi feladatot” kell megoldanunk ahhoz, hogy kialakuljon egy iparérett, 90–120 másodperces ciklusidőbe szorítható robusztus és intelligens gyártási folyamat – említ példákat a projekt előtt álló kihívásokra Molnár Péter.

– Titkon az a célunk, hogy egy-másfél év múlva bevonjuk a TIR1-es autóipari gyártókat, és Budapesten, az Újszász utcai laborunkban elkezdhetjük potenciális felhasználóinkat megismertetni a kutatás-fejlesztési eredményeinkkel. Szeretnénk meggyőzni őket arról, hogy képesek vagyunk költséghatékonyan, a tömeggyártásba illeszthető, piacképes technológiát fejleszteni, majd pedig magában a tömeggyártásban is részt venni. Egy belső tender eredményeként már kiválasztottuk a gyártósor egyes elemeinek a beszállítóit, amelynek fejlesztését – a monomer adagoló injektor, a szerszámzáró berendezés és a vágógép kivételével – az evopro automatizálási szakemberei végzik. A rendszer összetettségét mutatja, hogy még a készen vásárolt eszközök kiválasztása is hosszas technikai egyeztetés és technológiai megbeszélés eredménye, de a világ legjobb műanyagipari beszállítói a végsőkig versenyeztek egymással, hogy az ígéretes programba kerülhessenek. Azt reméljük, hogy kilenc hónap alatt az eszközpark összeáll, és elkezdhetjük optimalizálni az egész gyártási folyamatot – mondja Molnár Péter, az evopro Holding busz és kompozitok üzletágának alelnöke.

Szerkesztőségünk folyamatosan figyelemmel kíséri a projekt alakulását, és a konzorcium tagjainak támogatásával következő cikkeinkben részletesen írunk az eredményekről.

Helyettünk is döntenek
A mesterséges intelligencia (AI) a technológiai forradalom küszöbén áll, az AI elterjedése pedig alapvetően változtatja meg a társadalmunkat - áll az IDC piackutató intézet legfrissebb előrejelzésében.
Robotrendszerek a gyógyászatban
Napjainkban a gyógyászatban alkalmazott robotrendszereket az orvosok műtétek közbeni támogatására, a diagnosztikában vagy terápiás célokra használják, elsősorban a tartósan nagyfokú pontosságuk, rugalmasságuk és a megbízhatóságuk miatt.
Átalakuló toborzási stratégiák
Napjainkban a rohamosan változó munkaerőpiac sok tekintetben korábban nem tapasztalt kihívás elé állítja a munkavállalót és munkáltató egyaránt. A munkavállalók alapvetően vágynak arra az érzésre, hogy munkájuk valamilyen célt szolgál, ám ezt az érzést sok vállalat nem képes biztosítani számukra.
Digitális karmesterek és megafelhők
Évszázadok óta élünk és dolgozunk együtt a gépekkel, ám ezek a kapcsolatok 2018-ban teljesen új szakaszba lépnek: a mesterséges intelligencia, a kiterjesztett valóság, és a dolgok internete minden korábbinál nagyobb mértékben szövik majd át mindennapjainkat.
A legjobban várt technológiai újítás
A múltban szinte észre se vettük a gyógyszeripar jelentős fejlesztéseit, egy felmérés szerint a jövőben mégis ettől a területtől várjuk a legmeghatározóbb innovációkat.