Az Apollo árnyékában
A szovjet űrprogram első évtizedét, beleértve a Hold eléréséért folyó versenyt az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség illetékesei is figyelemmel kísérték, majd az eredményeket egy 1967-ben készített jelentésükben értékelték részletesen.

 

A Space Review folyóiratban a közelmúltban megjelent cikk szerzője szerint a CIA-t nem érte meglepetésként a Szputnyik–1 felbocsátása, ők már hónapokkal 1957 októbere előtt figyelmeztették az amerikai felső vezetést a várható eseményre. A Szputnyik-sokkot elsősorban az okozta, hogy az USA politikai vezetői, különösen Eisenhower elnök nem megfelelően reagált a CIA jelzéseire. Az amerikai hírszerzés összességében jó munkát végzett az űrverseny idején. Megfelelő volt a földi hírszerző szolgálatuk, később pedig fotófelderítő műholdak is a rendelkezésükre álltak, sőt a szovjet űr- és interkontinentális ballisztikus rakéták rádióforgalmazásait is le tudták hallgatni. Amerikai szakértőkkel konzultálva következtetni tudtak a szovjetek várható lépéseire.

Ugyanez nem mondható el a Holdért folytatott versenyfutásról. Súlyos hibát nem vétett ugyan az amerikai hírszerzés, több aprót azonban igen, részben a hiányosan rendelkezésre álló információk miatt. Kezdetben például túl optimistán nyilatkoztak a szovjet emberes holdprogram várható tempójáról. Az 1960-as évek közepére a szovjet katonai és civil vezetés közötti nézeteltérések miatt a szovjet holdprogram jelentősen lelassult, így nem tudtak lépést tartani az Apollo-program fejlesztéseivel. A CIA bizonyos mértékig érzékelte ezt, de nem tudtak magyarázatot adni a tapasztaltakra, ezért bizonytalanok voltak.

Tíz évvel a Szputnyik–1 pályára állítása után, 1967-ben a CIA hírszerzési igazgatósága a rendszeres, heti összefoglalóik különkiadásaként évfordulós összeállítást készített a szovjet civil űrprogram első évtizedéről. A dolgozat bevezetője szerint három nézet uralkodott a szovjet űrprogramra vonatkozóan: egyesek szerint a szovjetek kizárólagos célja az volt, hogy látványos akciókkal a lapok címoldalára kerüljenek, mások szerint az egész űrprogramjuk kizárólagosan katonai tevékenység volt, míg megint mások az 1957–67 közötti időszakot a hibáktól és zsákutcáktól mentes, céltudatos fejlesztés időszakának tekintették. Ugyanakkor a szovjetek tisztán tudományos tevékenységről beszéltek, és hangsúlyozták, hogy nem céljuk a versengés az USA-val.

Az Apollo program sikerének kulcsa

A CIA elemzői szerint mindhárom nézetnek volt igazságtartalma, de egyik sem fedte teljesen a valóságot. 1967 októberéig a Szovjetunió több mint 250 műholdat állított pályára, több automata szondát indítottak a Holdhoz és a szomszédos bolygókhoz, mint az amerikaiak, jóllehet az utóbbiak nagy része a jelentés szerint sikertelen maradt, főként kommunikációs problémák miatt. Ugyanakkor a Hold kutatásában sikereket értek el, hiszen a Luna–1 1959 januárjában elrepült a Hold mellett, a Luna–2 becsapódott a Holdba, majd a Luna–3 lefényképezte a Hold túlsó oldalát, amit a CIA „ragyogó sikerként” értékelt. Öt kudarcot követően a Luna–9 1966 januárjában sima leszállást hajtott végre a Holdon, majd három orbitert követően a Luna–13 ismét leszállt. Ugyanakkor a CIA összeállításában megállapítják, hogy a szovjetek meglepően lassan korrigálták a hibáikat, ami nem csak a holdprogramban volt jellemző rájuk. Eközben az amerikai automata szondák (Surveyor és Lunar Orbiter sorozat) jobb minőségű felvételeket készítettek, mint a szovjetek.

A CIA megállapította, hogy míg az USA az emberes űrprogramjában apró lépésekkel, több előkészítő repülés után érte el a célját, addig a szovjetek a „mindent bele” stratégiáját alkalmazták. Nem értékelik a kétféle megközelítés erényeit és gyengéit, ugyanakkor megállapítják, hogy az Apollo-programban az amerikaiak a cél mielőbbi elérése érdekében átvették a szovjet „mindent bele” stratégiát, ami sok űrtörténész visszatekintése szerint az Apollo sikerének kulcsa volt.

 

Az 1960-as évek végén az amerikai felderítő műholdak 150 km magasságból viszonylag részletes képeket tudtak készíteni a szovjet hordozórakétákról. A felvételek minőségét a titkosítás igényeinek megfelelően szándékosan rontották, hogy ne lehessen következtetni, mire képesek valójában az amerikai felderítő műholdak. (Kép: NRO)

 

A CIA jelentése kitér a Voszhod fejlesztésére, majd megállapítja, hogy 1965 és 1967 között megmagyarázhatatlan szünet állt be a szovjet emberes űrprogramban. Arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg a Vosztok–Voszhod űrhajók nem voltak továbbfejleszthetők, a szünet egy minőségileg új űrhajó fejlesztése miatt állhatott be. Ugyanakkor furcsának találják, hogy a szovjetek a Voszhoddal nem hajtottak végre hosszabb időtartamú repülést, pedig az űrhajó alkalmas lett volna arra, hogy túlszárnyalják a Gemini 14 napos időtartamrekordját. Az új űrhajó, a Szojuz 1967 elejére valóban elkészült, első repülése azonban Vlagyimir Komarov tragédiájával végződött.

A CIA értékelte a szovjetek kis (225 kg-os) tudományos műholdjait is, amelyekből évente átlagosan hetet állítottak pályára. Emellett a szovjetek hírközlési és meteorológiai műholdakat is indítottak, amelyek azonban kisebb teljesítőképességűek voltak amerikai megfelelőiknél, a legnagyobb problémát a szovjet műholdak túl rövid élettartama jelentette. A beszámoló szól a Proton hordozórakéta fejlesztéséről is. Megállapították, hogy a Proton 12,7 tonna terhet képes pályára állítani, vagyis kétszer akkora tömeget, mint az addig felbocsátott legnagyobb szovjet űreszköz. Ugyanakkor a rakéta kevéssé volt hatékony, mert hiányzott a harmadik fokozata.

A CIA elemzői arra számítottak, hogy viszonylag gyorsan kifejlesztik a hiányzó harmadik fokozatot, ami azonban nem történt meg. Mindamellett, a CIA elemzői biztosak voltak abban, hogy ha sikerül a Protont kiegészíteni és megbízhatóbbá tenni, akkor az addiginál kétszer nagyobb teherbírású rakétához jutnak a szovjetek, ami már elég egy űrállomás pályára állításához. (Ez az 1970-es évek elején meg is történt az Almaz és Szaljut űrállomásokkal.) Azt is jelezte a CIA, hogy a nagyobb teljesítményű Proton rakétával nagyobb tömegű űreszközt tudnak a Föld körüli pályánál távolabbra küldeni – a tanulmány készítése után néhány hónappal szerzett tudomást a CIA a Holdat körülrepülő Zond űrhajókról.

A jelentés kitér a ma N–1-ként ismert szovjet óriásrakéta fejlesztésére. Megállapították, hogy a szovjetek nem kísérleteztek nagyobb energiatartalmú hajtóanyagokkal (azaz folyékony hidrogénnel), hanem kitartottak a hagyományos üzemanyagok mellett. Ezért nagy tömegű első fokozatra volt szükségük, amellyel 44 MN tolóerőt kellett volna elérniük (a Saturn–V öt F-1 hajtóművének együttes tolóereje 33,5 MN volt). Nyilvánvalónak tartották, hogy a szovjetek az új rakétát emberes űrrepülésekre akarják használni, ugyanakkor arra nem számítottak, hogy „az elkövetkező jó néhány évben emberekkel repülnének a Marshoz vagy a Vénuszhoz, mert az oda-vissza utazás ideje túl hosszú”. Valószínűsítették, hogy a szovjetek célja az, hogy „öt éven belül űrhajósaik leszálljanak a Holdon”.

Túl magas volt az ólomtartalom
A Continental éveken keresztül a megengedettnél magasabb ólomtartalmú alkatrészekkel értékesítette egyes elektronikai készülékeit. A szabálytalanságra a cég maga derített fényt és június elején önként jelentette az illetékes hatóságnál.
Digitalizáció igény szerint
A hazai cégek is folyamatosan keresik a technológiaváltás lehetőségeit, vagyis hogyan tudnának megfelelni a digitális gyártás kihívásainak - mondta Alcsuti Bálint a Komax Thonauer Kft. értékesítési vezetője.
Hatszáz millió forinttal gyújtotta be tíz startup rakétáit az OXO Labs
Gyárak termelési adatai alapján hatékonyságot javító mobil alkalmazás, hatvan nap alatt felépíthető rezsimentes otthon, készpénzmentes fizetési megoldás, új generációs munkahelyi kommunikációs alkalmazás, e-sport tréner.
HyperWorks 2019 - már elérhető a legfrissebb verzió
Az Altair a HyperWorks 2019 verziójában egyesíti a tervezői, a mérnöki és a gyártással foglalkozó csapatok munkáját, ezáltal felgyorsítva a fejlesztési ciklusokat.
Átszervezésre készül a Thyssenkrupp is
Romló eredménye tükrében tevékenysége átszervezésére és elbocsátásokra készül a német Thyssenkrupp acél- és gépipari konszern.